Akárcsak a világ maga, a hírek is felgyorsultak. Ami ma még szenzáció, azt holnap után már senki sem olvassa el. Hírnek minősül szinte minden, ami akár egy kicsit is érdekelhet valakit, vagy ami megjelenhet bárhol egy portálon, híradóban. Rengetegszer előfordul, hogy valaminek szeretnénk utána nézni, de a különböző tematikus vagy híroldalakon újra és újra ugyanabba a szövegbe futunk bele, maximum egy kis változtatással. Az ilyen másolt, továbbadott, átemelt, gyengén megírt hírek, valamint a hírnek álcázott üzleti fogások és bulvárszemét miatt fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a minőségi hírt a gagyitól.
Az álhírek majdnem akkora veszélyt rejtenek magukban, mint a fegyverek. Kitalált, minden valóságalapot nélkülöző hírekkel tömegeket lehet felizgatni, felbőszíteni, és akár egy személy vagy csoport ellen hergelni. Egy virálissá vált álhír elég ahhoz, hogy 24 óra leforgása alatt tönkretegye valaki karrierjét, függetlenül attól, hogy van-e igazságtartalma, vagy sem. Elég elterjeszteni valakiről valami tisztességtelen feltételezést, és a botrányra, dühre éhes emberek, akikben nincs meg a kellő tájékozottság, hogy megkülönböztessenek egy valódi hírt egy koholmánytól, rögtön fel is kapják, és onnantól kezdve kész tényekként adják tovább. A valaha volt egyik legrosszindulatúbb szólás-mondás is így szól: Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.
Sajnos hiteles forrásnak mindenki azt tekint, amit akar, ennél fogva akárhonnan jöhet a silány vagy koholt hír, ha azt van, aki komolyan veszi, akkor létjogosultságot szerez. Tekintve, hogy valóban független hírforrás Magyarországon ma már csak néhány van, így nagyon nem könnyű a választás. Ha már a mainstream médiát is csak és kizárólag politikai és magánérdekek befolyásolják, és ezzel szemben áll egy kisebb, de legalább olyan hangos ellenpont, ami bármi áron igyekszik meghazudtolni az előbbit, nos, ilyen esetekben tényleg nem egyszerű eldönteni, hogy kiben bízzunk meg.
A közösségi média ismét csak az álhírek és rossz minőségű, rosszul megírt, a valóságot csak részben tükröző hírek melegágya. Mindenki csoportokhoz csatlakozhat, ahol a hozzá hasonló érdeklődési körű emberekkel kommunikálhat, bekerülhet egy véleménybuborékba. Itt aztán bármilyen tartalmat, cikket, értekezést meg lehet osztani a témában, ami tovább tüzelheti az indulatokat, plusz a nyilvános osztások további célpontokat találhatnak meg. Többek között ezért is van a Facebooknak alsó korhatára, mert az alatt egy gyermek még fokozottan befolyásolható. Értelmi minimumot sajnos nem adhatnak meg, de valószínűleg akkor nem is lenne ilyen népes az alkalmazás.
Ha tiszta, független hírforrást keresünk, akkor olyan médiumhoz érdemes nyúlni, amelyik véleményezés nélkül, tisztán a tényekre alapozva, több forrást is megnevezve közlik híreiket, valamint a külföldi forrásból származó híreket is pártatlanul, az eredetihez hűen teszik közzé. Nem egyszerű ilyen hírforrást találni, pontosan azért, mert a legtöbb szolgáltató ma már valóban csak bizonyos véleményeket, látásmódokat, és az azokat követőket igyekeznek maximálisan kiszolgálni. Tulajdonképpen ez is hírszolgáltatás, csak annak egy igencsak módosult, átalakult formája. Az ilyen jellegű oldalak, médiumok nem arra mennek, hogy az emberek tájékozottak legyenek, hanem hogy megkapják azt a bizonyos hírjellegű szolgáltatást, amire vágynak, és ennek hatására támogassák és népszerűsítsék a kibocsájtót.
A hír informál, tájékoztat, eseményről tudósít, információt közöl, de többet nem tesz. Ahol a hírhez vélemény, megjegyzés, netán uszítás párosul, az már sokkal inkább cikk vagy bejegyzés, mivel nem az infó a lényege, hanem az, amit annak segítségével akarnak közvetíteni. Ne dőljünk be mindennek, amit olvasunk, hiszen azokat sem tévedhetetlen, mindenható emberek írják, legyen bennünk egy egészséges távolságtartás és szkepticizmus, és máris minden hírszerűséget a helyén lehet kezelni.