Sose értettem, hogy édesapám miért járatja a kis helyi hírlapot, az Ébredezést. Úgy várta minden szerdán a postást, mintha valami kincset rejtő magazint hozna, pedig hát… Persze, értem én, hogy támogatni kell a helyi törekvéseket, tök jó, hogy van saját hírlapja a városnak, az még jobb, hogy kereslet is van rá, de én soha egy érdekes sort nem találtam benne a keresztrejtvényen kívül…
Egészen múlt hét szerdáig. Amikor is arról tudósítottak, hogy törvényileg betiltották a gázpalack mozgóárusítását. Persze édesapám rögtön felháborodott, hogy nem akarja a jóval drágább benzinkúton beszerezhető palackot megvenni. Én mindig mondtam neki, hogy semmi bajom Jóska bácsival, de ránézésre is veszélyesek az előző rendszerből maradt palackok, amiket árusított – csoda, hogy nem történt soha baleset.
A másik érdekes hír egy reklám volt: a törvényre reagálva tették be gondolom, egy gázpalack futár cég volt. Rögtön mutattam édesapámnak, de ő csak morgott, hogy ha Jóska bácsi nem árulhatja a kocsiról a gázpalackot, akkor ez a cég miért, és különben is, a gázpalack ára biztos feljebb megy.
Ezek után már muszáj volt felkeresnem a weboldalt, és büszkén mutattam édesapámnak, hogy egy 23 kilós Pb gázpalack ára kiszállítással együtt Budapesten és 20 km-es körzetében 11 ezer forint. Ami természetesen drágább, mint Jóska bácsi „szekeréről” venni, de cserébe ezekben az emberek engedélye és papírja van, a palackok ellenőrzöttek, biztosan nem lépik át az 50 éves korhatárt, és a szelepeket is ellenőrzik és cserélik a szabályzat szerint. Ezen felül nem szükséges egy egész napig otthon dekkolni, mert az öregúrról sosem tudhattuk, hogy mikor jön árulni, maximum azt, hogy melyik napon, de néha még azt sem. Ez a cég pedig előre leegyeztetett időpont szerint szállít, nem többórás intervallumok alapján, hogy az embernek készenlétben kelljen állnia fél napokon át.
Édesapám csak hümmögött, de láttam rajta, hogy kezdem meggyőzni. Hirtelen eszembe jutott, hogy a műhelyben hegesztéshez, ragasztáshoz is valamilyen gázt használ – megkérdeztem gyorsan, hogy milyen, hátha forgalmaznak azt is. „Acetilént – morogta az orra alatt –, de az még a Jóskának sem volt, nekik tuti nem lesz.”
Hát, nem nyert. PB gázon kívül rengeteg mást is forgalmaz a cég: hélium, nitrogén, targoncagáz, propán gáz, oxigén, CO2… és acetilén. Büszkén mutattam édesapámnak, hogy bizony, ez is kapható, szintén normális áron, többféle kiszerelésben: 0,8 kiló, 1,8 kiló, 2,8… Egészen 10 kilóig. Mindegyiknél megadták a palack pontos méreteit is, hogy akkorát tudjunk rendelni, amekkorát édesapám használ.
Persze, sosem fogja elhinni, pontosabban bevallani, hogy ez a rendszer jobb és biztonságosabb, mint a régi volt, és hogy milyen klassz dolog, hogy megszüntették a feketekereskedelmet ezen a téren. De azért felírta a telefonszámot, amin keresztül a rendelést lehet bonyolítani, hogy ha fogyóban lesz a gáz anyunál a konyhában, vagy nála a műhelyben, akkor tesz egy próbát.
Miután erre sor került, néhány héttel később, az öreg annyira feldobódott a pozitív tapasztalattól, hogy örömében egész nap a műhelyben babrált, hogy használhassa az új palackot. Az újságba pedig írt egy pár soros ajánlót, amiben halálra dicsérte és mindenkinek ajánlotta a szállítócéget.