Nagymamám imádja a híreket. Jó vagy rossz, hihető vagy egészen abszurd, írott vagy olvasott, neki mindegy. Egész nap megy nála a rádió, megnézi a híradót és amióta megtanulta használni a számítógépet, döbbenetes mennyiségű híroldalt látogat. Ez magában még nem lenne probléma, de egyáltalán nincs forráskritikája. Szinte minden nap felhív, hogy hallottam-e róla, hogy… És itt jönnek a furcsábbnál furcsább történetek, hírek, események, a rák ellenszere, az egynapos csodadiéta és társai. El sem tudom mondani, hányszor ültem már le vele beszélgetni a kattintásvadász címekről és témákról, a hírportálok íróinak szándékairól és az információk megkérdőjelezésének és felülvizsgálatának fontosságról. De mindezt hiába. Ha néha fel is csillant a remény, hogy sikerült egy kicsit tudatosabbá tennem, néhány napon belül megint felhívott valami szamárság miatt.
Így kezdődött ez a történet is. Pont hétvége volt, én a jól megérdemelt szombati lustálkodásomat töltöttem, amikor csörgött a telefon. Már előre fogtam a fejemet, hogy kíméljen meg a sors még egy táncoló csodatehéntől vagy fejszámoló csecsemőtől, amint megláttam nagymamám nevét a kijelzőn. Az nem volt opció, hogy nem veszem fel a telefont; egyszer próbáltam ki, de addig hívogatott folyamatosan, amíg végre fel nem vettem. És még le is szidott, hogy és ha neki éppen szüksége van rám, akkor sem veszem fel a telefont?! Úgyhogy inkább felvettem.
Vidoran szólt bele, mint mindig, ő korán kelő típus volt világélezében, úgyhogy már órák óta fent volt. El is kezdte mondani, hogy olvastam-e én is az egyik hírportálon… Itt már kezdett lankadni a figyelmem, alig vártam, hogy vége legyen a beszélgetésnek, amikor megütötte a fülemet a napelem szó. Gyorsan vissza is kérdeztem, hogy mit olvasott a napelemekről? Persze jól megkaptam, hogy eddig hova figyeltem, most mondta el. De azért belefogott még egyszer, hogy én jutottam eszébe, mert már a múltkor is beszélgettünk a házfelújításról és említettem neki valamit a napelemekkel kapcsolatban. Ki is pattantam az ágyból és a számítógép elé ülve megnyitottam az említett oldalt.
Nagymamám véget nem érő szóáradatával a fülemben görgettem az oldalt. Végigolvastam mindent, amit a napelemek működéséről és használatáról tudni kell, elolvastam, hogy milyen garanciát ígér a cég, de még a napelem igénylés folyamatát is. Gyanúsan csönd volt a vonal túloldalán, és amikor beleszóltam, hogy vonalban van-e még a nagymamám, belekiabált, hogy én soha nem figyelek rá, kérdezett tőlem valamit. Restelkedve bevallottam neki figyelmetlenségem okát, de nem hatotta meg a történetem, mert rám tette a telefont. Ha egészen őszinte akarok lenni magammal, egy kicsit még örültem is ennek, így legalább néhány napig nyugtom lesz.
Tettem-vettem otthon, de nem tudtam kiverni a fejemből a napelemeket. Igaz, hogy régóta fontolgattam egy nagyobb házfelújítást és ebbe belefért volna a napelemek felszeréle is, de ez mégiscsak egy nehéz döntés. Rákerestem az interneten különböző fórumokra, hátha akad egy-egy használható hozzászólás, de 10 perc után magamon nevetve zártam be a böngészőt, hogy ugyan azt csinálom, mint a nagyanyám, mindent elhiszek másoknak. Még mindig kissé bizonytalanul, de egyre elszántabban kértem egy árajánlatot a honlapon keresztül.
Itt kezdődött a kaland, mert nagyon hamar a helyszíni felmérés következett. Amikor kiderült, hogy telepíthetők a napelemek, már elhatároztam magam és bele is vágtunk a papírmunkába. A segítség, amit az egész folyamat alatt kaptam, megfizethetetlen volt; és egyetlen nap leforgása alatt fel is kerültek a napelemek. Alig tudtam elhinni, hogy ekkora fába vágtam a fejszémet. De nem hagyott nyugodni a dolog, hiányérzetem volt egy kicsikét. Ahogy jobban magamba néztem, rájöttem, miért.
Néhány órával később már nagymamám ajtaján kopogtattam egy csokor virágot és a kedvenc süteményét szorongatva. Alig tudtam szavakba önteni, mennyire hálás vagyok neki. Erre ő csak legyintett és elkezdte mesélni, hogy a brit tudósok felfedezték, hogyan lehet egyetlen nap alatt megtanulni egy nyelvet… Hiába, van, ami nem változik.