A keresztény cionizmus

Pat Robertson - A 700-as klub (keresztény cionista) műsor vezetője.

Pat Robertson
(A 700-as klub című műsor vezetője)

A keresztény cionizmus, mint vallási és politikai irányzat az utóbbi két évtizedben kiemelkedő fontosságra tett szert, nemcsak az Egyesült Államokban, de az egész nyugati világban. A keresztény cionizmus, mint teológia, egyes bírálói szerint olyan politikai rendszert támogat, amelytől nem idegen a faji kirekesztés, az apartheid egy bizonyos változata és a diszkrimináció. Ennek ellenére a demokratikus rendszer elkötelezett hívei mégis támogatják ezt a vallási és politikai mozgalmat. Mivel ez a mozgalom közvetlenül érezteti hatását a Közel-Kelet egész térségében, ezért megkerülhetetlen a megismerése és mélyebb elemzése.

Az angolszász országokban élő protestáns keresztények jelentős közösségei úgy érzik, hogy a bibliai próféciákból származó kötelességük Izrael államnak a feltétlen támogatása és Isten áldása csak akkor lesz rajtuk, ha viszont ők őszinte elkötelezettséggel támogatják Izraelt. A keresztény cionista mozgalom támogatói a társadalom fő vonulatához tartozó, a középosztály alsó és felső rétegeit felölelő amerikaiakhoz tartoznak. Hétről hétre dollár-milliárdokat adnak az úgynevezett TV-evangelistáknak, akik a legkülönbözőbb kommunikációs technikákkal terjesztik ennek a vallási kultusznak az alaptételeit. A sokmilliós hallgatóság olyan fundamentalista szerzőket, mint Hal Lindsey és Tim LaHaye. Egyetlen cél lebeg előttük, hogy elnyerjék Isten kegyelmét és üdvözülhessenek. Úgy gondolják, hogy a mennyekből nézhetik végig a sok bajt, ami az Armageddonnal szakad az emberiségre és bolygónk pusztulásával fog járni.

Politikai értelemben a keresztény cionizmus a cionizmusnak nevezett zsidó nemzeti mozgalom keresztény támogatását jelenti. A cionizmus olyan politikai rendszer, amely Izrael vonatkozásában etnikai előjogokat biztosít a vér szerinti zsidó származásúak számára és ugyanezeket a jogokat nem biztosítja a vérségileg arab származású palesztinoknak. Az ENSZ a cionizmust a rasszizmus és az apartheid egyfajta változataként határozta meg. Egyes szerzők úgy gondolják, hogy a keresztény cionizmus lényege az, hogy Izrael minden cselekedetét Isten vezérli, ezért a keresztényeknek azt jóvá kell hagyni, támogatni, sőt dicsérni kell. A keresztény cionista mozgalom követőinek számáról különbözőek a becslések. Vannak olyan szerzők, például Crowley, aki szerint minden tíz amerikai közül egy a mozgalom híve. Ez a létszámukat mintegy harminc millióra becsüli. Pat Robertson és Jerry Falwell viszont azt állítja, hogy evangelizációjuk a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül eljut 100 millió, velük szimpatizáló amerikaihoz. Tény viszont, hogy a fundamentalista lelkészek, prédikátorok, pásztorok létszáma már meghaladja a 80 ezret, és nézeteiket ezer helyi rádióállomás és több mint száz keresztény tévéállomás terjeszti. Megfigyelők már az 1980-as években több mint 250 Izrael-barát keresztény szervezetet tartottak számon.

Az Egységes Szövetség Izraelért (Unity Coalition for Israel), amely a legnagyobb szervezetek közé tartozik, 200 különböző keresztény cionista és zsidó szervezetet tömörít, köztük azt, amelyik Nemzetközi Keresztény Nagykövetségnek (International Christian Ambassy) nevezi magát, de ide tartozik Izrael Keresztény Barátai (Christian Friends of Israel) és a Béke Hídjai (Bridges for Peace). Ezeknek a szervezeteknek mintegy negyven millió aktív tagja van, és politikai befolyásuk egyre nő.

 

A keresztény cionizmus történelmi gyökerei

 

A keresztény cionista mozgalom kezdettől fogva ellenezte a közel-keleti békefolyamatot. Ténylegesen hozzájárult az ottani konfliktusok fennmaradásához. Ezt a megállapítást azzal lehet alátámasztani, hogyha konkrétan megvizsgáljuk, hogy melyek a keresztény cionizmus legfontosabb tanításai és ezekből milyen politikai célkitűzések következnek. Az első ilyen sajátos keresztény cionista tantétel az, hogy Izrael állam Palesztína területén való megalakulását feltétlenül támogatni kell. Ennek az a meggyőződés az alapja, hogy a zsidó nép továbbra is Isten választott népe, még ha külön egységet képez is Isten egyházától.

 

Több amerikai szakértő, legutóbb a Harvard Egyetem és a Chicago-i Egyetem két tanára állította, hogy az Egyesült Államok nem folytat kiegyensúlyozott politikát a közel-keleti térségben, mert ebben a cionista lobbi megakadályozza. Ezek az elemzők úgy gondolják, hogy Amerika túlságosan egyoldalúan támogatja Izrael valamennyi törekvését, mind a Jordán nyugati partja, mind a Gáza-övezet vonatkozásában, kivételesen nagy gazdasági és katonai támogatásban részesíti ezt az országot, és ez amerika-ellenes érzelmeket vált ki az arab világban és a mohamedán országokban. Az a mód, ahogy Izrael betelepíti a palesztin területeket aláássa az Egyesült Államok hitelét az önrendelkezés iránt, pedig Amerika ezt az elvet követi Kosovo, Kelet-Timor és Tibet vonatkozásában.

 

Ez a kettős mérce érvényesül a nukleáris fegyverkezés terén is. Az Egyesült Államok sokáig elítélte India és Pakisztán atomfegyverkezését, miközben Izrael nukleáris fegyverkezését elfogadta. Most ez a kettős mérce Iránnal kapcsolatban érvényesül. Ennek az országnak az Egyesült Államok nem ismeri el azt a jogát, hogy békés kísérleteket folytasson az atomenergia gazdasági hasznosítása érdekében. Azt feltételezi Iránról, hogy békésnek nevezett nukleáris programja mögött valójában egy rejtett atomfegyver-gyártási program húzódik meg. Igaz, hogy erre nincs kézzel fogható bizonyíték, de az Egyesült Államok a jelenlegi állapotot nem hajlandó tartósan elfogadni.

 

Armageddon felgyorsítása

 

JerryFalwell500x400

Jerry Falwell
(TV evangélista)

Jerry Falwell egyszerű szavakkal világítja meg Amerika és Izrael szoros együttműködését. Isten kegyes volt Amerikához, mert Amerika segítette a zsidókat. Gary Bauer, az 1987 óta New Yorkban működő Institute for American Values (Amerikai Értékek Intézete) elnöke, ezt így fejezte ki:A terroristák nem értik, hogy Izrael és az Egyesült Államok miért talált egymásra a szívük mélyén.”  Mike Evans, az Izrael Barátai nevű társaság elnöke pedig így fogalmazta meg Izrael és Amerika különleges viszonyát:

“Csak egyetlen nemzet, Izrael áll a terrorista agresszió és az Egyesült Államok, mint demokratikus világhatalom teljes hanyatlása közé. Kétségtelen, hogy démonikus nyomás nehezedik rá, hogy elárulja Izraelt…Izrael a kulcs Amerika túlélése számára…Amint Izrael oldalán állunk, hiszem, hogy tanúi lehetünk Isten hatalmas munkájának napjainkban, Isten megáldja mind Amerikát, mind Izraelt…Ha Izrael elbukik, az Egyesült Államok többé nem maradhat demokrácia.”

 

A palesztinok elűzése

 

Az etnikai tisztogatás kifejezés a Jugoszlávia felbomlásával kapcsolatos helyi háborúk nyomán került be napjaink tömegtájékoztatásába. Az etnikai tisztogatást méltán ítélte el a világ közvéleménye. Azokat a személyeket, akik ilyen bűnöket követtek el, még ma is nemzetközi bíróság vonja felelősségre. David Ben-Gurion 1937-ben azt írta a fiának, hogy “Az araboknak menniük kell, de ahhoz, hogy ez megtörténhessen, olyan alkalomra van szükség, mint egy háború.” Egy másik tekintélyes izraeli politikus, Golda Meir a The Sunday Tines nevű brit lapnak ezt mondta 1969. június 15-én: Nincs olyasmi, hogy palesztin nép…Nincs olyan, hogy mi idejöttünk, és egyszerűen elűztük őket a saját országukból, egyszerűen nem léteztek.”

 

2002 májusában Dick Armey, aki korábban a washingtoni képviselőház köztársaságpárti többségének vezetője volt, azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy igazolni próbálta a palesztinokkal szemben gyakorolt etnikai tisztogatást a Jordán nyugati partján elfoglalt területeken.

A CNBC (Consumer News and Business Channel) nevű TV-nek adott interjújában kijelentette:

“Az Izraelt jelenleg benépesítő emberek többsége a világ legkülönbözőbb tájairól érkeztek ebbe az országba, és tették azt az otthonukká. A palesztinok ugyanezt megtehetik, és teljes mértékben készek vagyunk együttműködni a palesztinokkal ebben. Nem vagyunk hajlandók feláldozni Izraelt egy palesztinai nemzeti otthon megteremtése eszméjének… Kész vagyok segíteni Izraelt, hogy megszerezze a teljes nyugati partot. Sok arab nemzet létezik sok százezer hektárnyi földterülettel, termőfölddel és anyagi javakkal ahhoz, hogy létrehozhassanak egy palesztin államot.”

 

Az interjú készítője többször is lehetőséget adott Dick Armeynek, hogy elhatárolja magát a rossz hangzású etnikai tisztogatástól, ezúttal a nyugati parton élő palesztinok vonatkozásában, Armey azonban következetes maradt. Armeynak a nézeteit hirdeti ma már a főáramlatú tömegtájékoztatás nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Nagy-Britanniában is. Nyíltan támogatják a palesztinok etnikai eltávolítását az Izrael által megszállt területekről. A keresztény cionisták többsége azonosul ezekkel a nézetekkel, mint ahogy ma már azt is elfogadják, hogy a palesztinok úgy egészében véve terroristák és különösen mohamedánokat démonizálják.

 

Iszlámellenes érzelmek eluralkodása 9/11 után

 

Az arabellenes, mondhatni iszlamofób érzelmek, különösen 2001. szeptember 11-e után nyertek teret. 2002 februárjában például Pat Robertson nagy feltűnést keltett, amikor az iszlámot olyan erőszakos vallásként jellemezte, amely a világuralomra törekszik. Robertson ehhez még azt is hozzátette, hogy az amerikai mohamedánok olyan terrorista sejteket hoztak létre, amelyek célja Amerika elpusztítása. Pat Robertson ezeket a kijelentéseit az általa irányított Christian Broadcasting Network (Keresztény Műsorszolgáltató Hálózat) “Hétszázak klubja” (700 Club) című adásában tette. Robertson a műsor moderátorának arra kérdésére, hogy miért kívánnak a mohamedánok mégis Amerikában élni, amikor annyira elítélik az Egyesült Államok külpolitikáját, a következőket válaszolta: “Bizonyára azért, hogy mint misszionáriusok terjesszék az iszlám tanait… Vitába szálltam nagyra becsült elnökünkkel azon kijelentése kapcsán, hogy az iszlám egy békés vallás. Nem az. És ezt a Korán egyértelműen kinyilvánítja, amikor kijelenti, hogy ha látsz egy hitetlent, akkor meg kell ölnöd. Tény az, hogy bevándorlási politikánk annyira át van irányítva Európától a Közel-Kelet felé, hogy tömegesen fogadtuk be ezeket az embereket sorainkba, és nem fér hozzá kétség, hogy terrorista sejtek működnek a köreikben.”

 

2002-ben a déli baptisták évi találkozóján, Floridában, az egyház korábbi vezetője, Jerry Vines, aki a 25 000 tagot számláló Jacksonville első baptista egyházának lelkésze volt, dörgő tapsot aratott, amikor Mohamed prófétát démonok által megszállt pedofilnek” nevezte. Az arabok iránt tanúsított ilyen ellenszenv, a palesztinok becsmérlése és az iszlám elleni gyűlölet arra készteti a keresztény cionistákat, hogy ellenezzék az arab-izraeli konfliktus bármely olyan megoldását, amely megkívánná vagy egyenesen kényszerítené Izraelt, hogy adjon át területeket vagy kössön kompromisszumokat biztonsága érdekében.

 

A békefolyamat ellenzése

 

hal lindsey

Hal Lindsey
(TV-evangélista)

Miközben a keresztény cionisták egyöntetűen támogatják Izrael igényét a jelenleg megszállt területekre vonatkozóan, egyidejűleg ellenzik a palesztinok igényét az önrendelkezésre, mert az a meggyőződésük, hogy ez a kettő összeegyeztethetetlen. A keresztény cionisták ellenezték a leghangosabban az Útiterv a Békéhez (Road Map to Peace) elnevezésű kezdeményezést, amelyet az Egyesült Államok, az ENSZ, az Európai Unió és Oroszország együtt terjesztett elő. Hal Lindsey például így panaszkodott: Megszakad a szívem a Road Map to Peace legutóbbi állapota miatt.”  amelyet ő inkább a holokauszthoz vezető Odüsszeia-nak gondol. Lindsey is vitába szállt ebben a kérdésben az Egyesült Államok elnökével:

 

Rosszul voltam annak a jó szándékú, keresztény amerikai elnöknek a látványától, aki folyamatosan arról a víziójáról beszélt, amely szerint egy palesztin és egy zsidó állam békében él egymás mellett.”

 

2003 májusában Washingtonban tanácskoztak az Interfaith Zionist Leadership (Hitközi Cionista Vezetőség) legfelső irányítói arról, hogy hogyan lehetne a “Road Map”-et “Road Block”-ká (tehát az Útitervet Útakadállyá) átalakítani. Gary Bauer, a már hivatkozott new york-i intézet elnöke az amerikai elnök békekezdeményezését egy “sátáni útitervnek” (“satanic roadmap”) nevezte. Igen sok keresztény cionista számára a béketárgyalások elvesztegetett időnek számítanak, mert Isten terveinek a lázadó elutasítását jelentik. A tévedhetetlen bizonyosság tudata számos keresztény cionistát arra késztet, hogy kiközösítsék azokat, akik nem osztják nézeteiket.

 

 Palesztína területvesztése

 

A keresztény cionisták isteni megbízatása

 

A keresztény cionisták gyakran azzal hallgattatják el bírálóikat, hogy ők isteni megbízatás alapján cselekszenek és azok, akik elutasítják őket, valójában Isten akaratával szállnak szembe, és ezért Isten meg fogja büntetni őket. Hal Lindsey a közelmúltban például ezt mondta: “Az a nagy félelmem, hogy Bush elnök tudatlanul az Egyesült Államokat Isten ítélőszéke elé vezeti. Isten figyelmeztet, hogy ítélni fog a nemzetek felett, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy Izrael távozzon arról a földről, amelyet a Mindenható Isten neki adományozott.” A keresztény cionistákban nincs kétség azt illetően, hogy melyik oldalt támogassák. 2002 januárjában a CBN már említett Hétszázak Klubja című műsorában Pat Robertson így figyelmeztette az Egyesült Államokat: “Ha Amerika be akar avatkozni a bibliai próféciába, és be akar nyomulni és el akarja venni Kelet-Jeruzsálemet a zsidóktól és átadni Jasszer Arafatnak, akkor az Ég mentse meg nemzetünket… Ha az Egyesült Államok visszaveszi Kelet-Jeruzsálemet és azt a palesztin állam fővárosává teszi, akkor azt kérjük, hogy Isten haragja sújtsa ezt a nemzetet.”

 

Pat Robertson szerint, aki egyébként 1988-ban a Republikánus Párt színeiben pályázott az elnökjelöltségre, Rabin izraeli miniszterelnök meggyilkolása Isten akaratából történt, mert Rabin késznek mutatkozott, hogy elárulja saját népe érdekeit. Robertson ezeket mondta: “Ez Isten földje, és Isten erős szavakat használ azzal szemben, aki megosztja és feldarabolja az ő földjét. A rabbik elátkozták Yitzak Rabint, amikor elkezdte ennek a földnek a feldarabolását.”

 

Befolyásos keresztény vezetőktől származó ilyen kijelentések emlékeztetnek azoknak a mohamedán fundamentalistáknak az álláspontjára, akik szent háborút hirdetnek a nyugat ellen.

 

Izrael Samir a keresztény cionizmusról

  

drabik_2_cikkhez_israel_samir

jpegIzrael Samir Novoszibirszkben született, egy matematika professzor unokájaként és egy palesztinai rabbi leszármazottjaként. Az izraeli rádió szerkesztője volt, majd független újságíró lett. Tudósított Vietnamból, Laoszból és Kambodzsából, majd 1975-ben a BBC belső munkatársa lett. 1979-ig, két éven át Japánból tudósított, és írásai a Maariv című izraeli napilapban jelentek meg. 

Amikor kitört a második palesztin intifáda, akkor Samir megint újságírással kezdett foglalkozni. Élére állt annak a mozgalomnak, amely az egy ember egy szavazat egy állam megoldást szorgalmazza egész Palesztina-Izrael számára. Izrael Samir azonban igen sokat köszönhet az Internetnek, mert újabb írásai a világháló útján váltak a legszélesebb körben ismertté. Azért ismertettük Izrael Samir életútját, hogy ennek fényében értékelje az Olvasó a keresztény cionizmusról, mint társadalmi neurózisról kifejtett álláspontját, amely a “Rasszista állam?” című munkájában olvasható, és amely magyar nyelven is megjelent a Kairosz kiadó gondozásában 2004-ben, Budapesten.

Samir szerint “a zsidóimádó keresztény cionisták sajátosan egyedi amerikai jelensége nem más, mint a zsidó elitek által gerjesztett erős bűntudat következtében fellépő társadalmi neurózis eredménye. Ezek az egyszerű keresztény lelkek megpróbálják egyesíteni Krisztus iránti szeretetüket a zsidók társadalmilag indukált bálványozásával. Keresik a zsidók egyetértését, miközben ragaszkodnak az egyházhoz is. Csakhogy ezek az egymással ellentétes erők eltorzítják a lelküket, ahogy a gyerekek testét torzították el a középkori mutatványosok. Segíteni kell nekik, hogy helyreállíthassák Krisztus-szeretetüket, és megszabaduljanak a zsidóktól való érzelmi függőségtől.”

 

Samir, aki a kereszténységnek is jó ismerője, a továbbiakban megállapítja, hogy a kereszténység és a judaizmus nem tükörképei egymásnak. Ezeket írja: “Mert míg az Egyház üdvözíteni akar minden zsidót, egyenlővé tenni őket a többi hívővel, és testvérré tenni, addig a zsidók elzsidósított keresztény cionistákká, a zsidók érzelmi és spirituális rabszolgáivá akarják változtatni a keresztényeket.”

 

Samir úgy véli, a harc még nem ért véget, szerinte ez a küzdelem ideológiai és nem faji jellegű. Véleménye szerint a zsidó származású keresztények mindig fontos, afféle iránytű szerepet játszottak bizonytalankodó testvéreik számára, minthogy ez a harc a zsidó lelkekért is folyik. Bármennyire drágák is azok, nem drágábbak, mint más népek lelkei. Samir ezután a következőket írja az idézett mű 175. oldalán:

“Ha nem vesz újabb lendületet a zsidó befolyás elleni spirituális és ideológiai küzdelem, akkor tartani lehet attól, hogy a keresztény cionisták fogják alkotni az Egyesült Államokban a legnagyobb és leghatalmasabb felekezetet, s azután átszivárognak majd Európába is.”

 

2006 márciusában az amerikai közvélemény figyelmébe került John Mearsheimer és Stephen Walt tanulmánya az izraeli lobbi befolyásáról az Egyesült Államok közéletében és külpolitikájában. Az elsőként említett szerző a Chicago-i Egyetem (University of Chicago) politikatudományi professzora, a második szerző pedig a Harvard Egyetem Kennedy School of Government (a Harvard Egyetem Közigazgatási Karának) volt dékánja. A szerzők tudományos alapossággal elemzik az Egyesült Államok különböző kormányzatainak a közel-keleti politikáját, és azt előnytelennek minősítik az amerikai érdekek szempontjából. A fogyatékosságokért az Egyesült Államokban működő izraeli lobbi túlzott befolyását teszik felelőssé.

 

Az izraeli lobbi tevékenységéről David Perlmutter a Louisianai Állami Egyetem tömegkommunikációs tanszékének professzora és a Reilly center for Media and Public Affairs kutatóintézet munkatársa, több könyv szerzője a következőket írta Izrael Samirnak:

 “Úgy húsz évvel ezelőtt az “izraeli lobbi” még valóban főként zsidókból állt. És a választási kampány-adományok nagy jelentőségűek voltak. De most az evangéliumi keresztények vannak domináns helyzetben, s a legtöbb politikus névlegesen Izrael-barát, s nem azért, mert zsidó pénzeket akarnak szerezni, hanem vagy azért, mert hisznek a “szent” ügyben, vagy odafigyelnek az evangéliumi szavazók óriási tömegeire. Bush nem azért olyan körültekintő Sharonnal (a korábbi izraeli miniszterelnökről van szó, aki jelenleg kómában fekszik - D. J.), mert zsidó, hanem azért, mert a választói elégedetlenkedtek. Ez az, amit a legtöbb arab és izraeli nem ért – de ami nagyon is jól látható itt az egyházaknál és a fővárosban. Az amerikai evangéliumi keresztények minden tekintélyes vezetője jobban pártolja Izraelt, mint az általam ismert zsidó és 2001. szeptember 11-e óta a saját személyes keresztes hadjáratuknak tekintik a dolgot. A hagyományos izraeli lobbi (az AIPAC – American Israel Public Affaires Committee, Amerikai Izraeli Közügyek Bizottsága stb.) szinte már mellékes tényezővé vált.”

 

David Perlmutter professzor véleményéhez Izrael Samir azt fűzi hozzá, hogy a zsidókat gyakran nevezik “kovásznak” – arra utalva, hogy hatékonyan tudják elzsidósítani embertársaikat. Ez a képességük az Egyesült Államokban a közbeszédben, a tömegtájékoztatási intézményeknél és az egyetemeken elfoglalt pozícióikon nyugszik. Ha az olyan hitszónokok, akikről ebben az írásban már többször név szerint volt szó, nem éreznék a médiumok tulajdonosainak és irányítóinak az erőteljes támogatását, akkor valószínűleg kevésbé volnának ennyire Izrael-barátok. Samir azzal fejezi be fejtegetéseit, hogy

“ha az egész kereszténység nem volna ilyen mélyrehatóan aláásva, akkor a hívek sem éreznék kötelességüknek, hogy támogassák az izraeli népirtó, apartheid államot.”

 

források:
Dr. Drábik János: Orwellia:
http://mek.oszk.hu/06800/06897/html/1006.htm

kapcsolódó anyag:

Jézus Tábor:

Ez a film az amerikai evangélikus egyház követőit mutatja be, akik teljesen elvakulva követnek bárkit Isten nevében. Jelen esetben a gyerekek vannak fókuszban. A gyerekeket lelkileg felkészítik hogy akár fegyveres eszközökkel “javítsák meg” a világot. George Bush-t bálványként imádatják, és megígértetik a hívőkkel, hogy bizonyos politikai irányba szavazzanak.

film előzetes (trailer):

 
teljes film magyar felirattal: http://gloria.tv/?media=124500